Szeptember 1.

Mi a francot vegyek fel?? Ez az első napom a gimiben, nem jelenhetek meg egy tök egyszerű szerelésben. Nem akarok én lenni az osztály okoskája vagy, akit már az első nap lenéznek az öltözködése miatt. Na neeem!! A kedvenc színem a fekete, jó, tudom, elég morbid, de egy haverom mondta még általánosban, hogy a fekete nagyon dögösen áll rajtam. De azért félreértés ne essék, nem járok csupa feketében. A másik két kedvenc színem a kék meg a fehér. Szóval ezeket a színeket szoktam kombinálni. A rózsaszínt azt utálom! Pfúj, nem vagyok már öt éves, nem fogok csini-vili rózsaszínben mászkálni. Mégiscsak 14 éves múltam. A hajammal van a legtöbb gond, mivel full göndör. Úgy nézek ki néha, mint Michael Jackson fiatalkorában abban az afrojack frizurával. Na jó azért annyira nem vészes, de akkor is kezelhetetlen. Ezért reggelente pár fürtöt, ami nagyon kiáll, azt kivasalom.

Az általánosban én voltam az egyetlen lány, akit nagyon bírtak a fiúk. Én nem vagyok az a tipikus lányos lány. Nem féltem kimondani azt, amit éppen gondolok. De mivel, most új suli, új emberek… nem hiszem, hogy egyből azzal kéne indítani a gimit, hogy mindenkit leoltok, így megváltozok. Csendes és visszahúzódó leszek. Lehet, hogy ez meg túl nyomi, de jobb, mintha utálnának azért, mert túl őszinte vagyok. Rápillantottam az órámra, mire ijedten kaptam a fejemhez. Fél nyolc van!! Klassz, azzal fogom kezdeni a gimit, hogy már az első nap elkések. Mint egy idegbeteg, úgy kapkodtam össze a cuccaimat, elköszöntem anyutól és már indultam is. Kb. öt perc alatt oda is értem, mivel csak egy köpésnyire van a lakásunktól. A suliba még egyszer megkérdeztem pár felsőbb évest, hogy merre van a 9/a , mire végre odataláltam. Elképesztő milyen nagy ez az iskola. Amikor beléptem az osztályterembe, akkor mindenki rám nézett. Ezen nem lepődtem meg, hisz én vagyok az új lány, mivel ők, ahogy láttam már ismerik egymást. Klassz… Gyors kerestem magamnak egy helyet és leültem egy székre. Körülöttem mindenki beszélgetett, vagy csoportokba verődtek. Nem nagyon foglalkoztam a külvilággal. Épp be akartam dugni a fülembe a fülhallgatót, amikor meghallottam a nevemet. Hátrafordultam, mire egyből elhallgattak. Hah, már az első nap kibeszélnek, hát ez marha jó! Pontosan csöngetéskor belépett a terembe egy kopaszkás férfi és, mint kiderült ő lesz az osztályfőnökünk.

      - Jó reggelt! Szeretném, ha idefigyelnétek és átbeszélnénk az iskola szabályait. - szólt mire elkezdett mindenféléről beszélni.

Végig beszélte az egész órát, szerintem páran el is aludtak.  Következő óra még ofő volt, úgyhogy még egy csomót kellett hallgatnunk Somogyi tanárurat. Amúgy az előző tanáraimhoz viszonyítva elég jó fej tanár. Sokan elkezdtek játszani a telefonjukkal és beszélgetni, jelezve, hogy már nagyon unják az órát. Aztán matek, irodalom, kémia, rajz és töri következett. Szünetben elmentem mosdóba, de útközben beleütköztem valakibe. Felemelte a fejem és egy eszméletlenül helyes srác nézett vissza rám.

      - B… Bocsi! – dadogtam, mire a srác szája mosolyra húzódott. Ahhwww, oké, nem mondom, hogy hidegen hagyott a srác, de nagyon látszott rajta, hogy tele van önbizalommal. Ez egyszerre remegtette meg a lábaimat és idegesített. Nem nagyon bírom az egoista srácokat.

       - No para, csajszi! – kacsintott egyet vigyorogva.

Na, hát nem hiszem, hogy jóba leszek ezzel a sráccal. „No para, csajszi”?? Hah, és még az elején bejött nekem. A frászt!  De azért a mosolyától még mindig kocsonya lesz a lábam. Felvont szemöldökkel méregettem, mire elnevette magát. Most meg mi van?

       - Asszem én lépek! Hali! – fordultam meg, majd elindultam vissza a terembe. Jó, a mosdó az még várhat.

       - Látom megismerted Dominikot! – lépett mellém egy csaj.  A haja aljában barna volt, amit felturbózott pár vörös tinccsel. Állati jól nézett ki. De nem hiszem, hogy ebben az iskolában lehet befestett hajjal mászkálni. Ha jól olvastam a házirendben benne van, hogy a lányok nem festhetik a körmüket, sem a hajukat. Jó, oké, elolvastam a házirendet, de, csak mert meg akartam nézni, hogy nagyon szigorú-e ez a suli és, mint kiderült, elég nívós.

      - Jah! Nem tett jó benyomást! – fintorogtam.

      - Ő mindig is ilyen bunkó volt. Én már csak tudom, mivel az általánosban elsőtől nyolcadikig osztálytársak voltunk!

      - Azért nem néz ki rosszul… de viszont elég egoista!

      - Azért láttam, hogy nézett rád! Így nem szokott senkire se! – mosolyodott el.

      - Jó vagy rossz értelemben? – ráncoltam a szemöldököm.

      - Jó!

Ekkor megszólalt a csengő. Már épp el akartam köszönni tőle, de ő is jött velem.

Biztos meglátta az értetlenkedő arckifejezésemet, így elnevette magát.

      - Egy osztályba járunk, fel sem tűnt?

      - Őőőő, nem igazán! Hogy is hívnak?

      - Brigi!

      - Ó, tényleg! Már rémlik! Én… - mutatkoztam volna be, de közbe vágott.

      - Bianka! Igen, én megjegyeztem!

Elnevettük magunkat. Szerintem nagyon jól megleszünk Brigivel.

 A következő két óra unalmas volt. Az utolsó óra rajz volt, aminek nagyon örültem, mert imádok rajzolni és jól is tudok! A tanár úr bemutatkozott aztán elkezdtük az órát. A feladat az volt, hogy rajzoljunk egy tájat. Egyből neki is kezdtem. Egy erdőt rajzoltam, ahol a fák kopaszok, a föld fekete, egyszóval nagyon lehangoló tájat rajzoltam, de még így is nagyon jó lett. Óra végén Szipka tanár úr beszedte a rajzokat, és amikor az én rajzomhoz ért, felemelte a lapot, mire mindenki elkezdte, hogy: „Asztaaa” meg „De jóó lett!! „és kérdezgették, hogy: „Ezt ki rajzolta??”.

        - Bianka, nagyon szép lett!- dicsért meg Szipka tanár úr, mire mindenki egy emberként nézett rám.

        - Köszönöm!- mondtam magabiztos mosollyal az arcomon. Mindenki csodálkozva, de elismerően nézett rám.

Amikor csöngettek mindenki elkezdett szedelődzködni és elindultak kifelé. Brigi megvárta, míg összepakolok, majd együtt léptünk ki az ajtón, mire az első, amit megláttunk az Dominik és a bandája volt.

Hazaérve felszaladtam a szobámba lerakni a táskám. Ati (a bátyám) még nem ért haza, Zsófi (a húgom) meg még tanulószobán van. Szóval csak anya van itthon, mert apa meg Németországban van és ott is lesz egy ideig. Lementem a konyhába, hogy elmeséljem anyunak, hogy milyen volt az első napom. Közben csináltam magamnak egy szendvicset és egy csésze teát anyunak. Miután megettem a szenyómat felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépemet. Felléptem Facebook-ra és visszaigazoltam pár osztálytársam, akik bejelöltek. Megnéztem Dominik adatlapját. Több mint ezer ismerős, egy csomó kép magáról, amin állati jól néz ki.

Órákat Skype-oltam Brigivel, mire ránéztem az órámra. Jesszus! Már fél tíz! Gyorsan elköszöntem, majd bepakoltam holnapra. Mire kész lettem mindennel már negyed tizenegy volt. Lefeküdtem az ágyra, rajzolgattam egy kicsit, majd elaludtam.