Szeptember 25.

Hihetetlen egy nap! Hol is kezdjem… Akkor menjünk szépen sorjában.

Reggel szinte kipattantam az ágyamból. Ilyen is ritkán fordul elő, hogy boldogan kelek iskola napokon.

A sulinál már mindenki ott volt, csak Brigi (valami Gáborral lóg mindig) Viki meg Barbi nem.

       - Sziasztok! Miről van szó? – kérdezte Vica.

       - Az estéről… De, lehet jobb lenne, ha nem mennénk, nincs kedvem azzal a hülyegyerekkel egy légkörben lenni. – mondta Máté, mire Vicával kérdőn meredtünk rá.

       - Kiről beszél? – kérdezte Vica.

       - Dominikről. Kiről másról… - szólt bele Krisz is a beszélgetésbe.

Egyik szünetben lementem a büfébe és vettem egy csokis csigát (mert az egészséges életmód fontos ) és kimentem Vicával a fiúkhoz. Olyan sokat vagyok Mátéval, hogy azt hiszik, együtt vagyunk és ez kezd egy kicsit idegesíteni. Máté nagyon jó barátom, de csakis kizárólag barát!!

Nyelvtanon csak kaptunk egy csomó feladatot és ennyi. Bioszon Somogyi tanár úr bejött a terembe és felült a tanári asztalra.

      - Ma átismételjük az eddig vetteket, viszont a következő órán dolgozatot írtok!

       - De tanár úr! Azt se tudom mit vettünk eddig! – kiabálta be Zoli

       - Zoli, ha nem Krisztiánnal beszélgetsz meg hülyéskedsz az órákon, akkor talán tudnád! – mondta Somogyi tanár úr.

       - Miről is tanultunk? – töprengett Zoli. – Á, megvan! Hogy miért kering a Föld a Nap körül? – gondolkozott. Hát ez hülye!

       - Te okos, azt már általánosban tanultuk! Meg amúgy is, az földrajz és nem biológia! – szólt bele Martin.

       - Ha te mondod… a francba, pedig annyira biztos voltam benne!

Az angol óra gyorsan eltelt, bár az elején Barbi és Viki felelt, de nem tudtak semmit, csak össze-vissza makogtak, aztán Árpádházy tanár úr adott nekik egy kegyelem kettest.

       - Akkor a parkban hatkor találkozunk! – szólt ide Norbi, amikor kiléptünk a suliból.

Vicával egyenesen a plázába indultunk, hogy megvegyük a ruhánkat.

Az egyik üzletben belépve megláttam a nekem valót. Egy szexi fekete színű koktél ruha. Amint megláttam, egyből tudtam, hogy én ezt fogom felvenni este. Miután fizettem, rájöttem, hogy Vica még nem is talált magának semmit, ami illene hozzá. Úgyhogy benéztünk még pár üzletbe, végül ő is megtalálta. Egy mélykék koktélruhát választott. Szerintem baromi szép volt benne. Miután végeztünk, elindultunk haza, hogy időben el tudjunk készülni.

       - Mi az? Min agyalsz? – kérdeztem, mert nagyon csendben volt és ő általában nem szokott…

       - Elgondolkoztam… - mondta. – Figyelj, csak egy kicsit! – ragadta meg a karom és a szemembe nézett. – Gondolkoztál már azon, hogy kik lesznek ott? – kérdezte, nekem meg leesett.

       - Nyugi! Nem lesz semmi gond! Szerintem Máté el fog ájulni, hogy milyen szép vagy! – bíztattam.

Otthon magamra vettem a ruhát, amit ma vettem, feltettem egy leheletnyi sminket, majd a hajammal kínlódtam egy félórát. A végeredmény elég jó lett. Vica gyönyörű volt abban a mélykék ruhában.

A parkban már mindenki ott volt, legalábbis szerintem, mert voltak olyanok is, akiket nem ismertem. A lányok olyasmi ruhába voltak, mint mi, csak Barbi és Viki esett túlzásba. De mikor nem?

Dominikon farmer, fekete Converse és kapucnis pulcsi volt.

Mire odaértünk Norbi lakásához, már fél hét volt. Amúgy a lakás nagyon szép volt. Voltak, akik már táncoltak és volt, aki már a kikészített kaját ette.

       - Kérsz kólát? – kérdezte Vica.

       - Igen, köszi! – nyúltam a pohárér és le szerettem volna ülni, de mivel nem volt hely, úgy gondoltam kimegyek egy kicsit, úgy sem árt a friss levegő. Úgy láttam nem csak én gondoltam így, mert a kertben egy barna hajú, nálam fél fejjel magasabb srác állt. Leültem egy padra és ittam egy kortyot a kólámból. A srác leült mellém, de nem mondott semmit. Eltelt jó pár perc, mire észrevettem, hogy néz.

       - Te miért nem bulizol bent, ahogy a többiek is teszik? – kérdezte.

       - Fogok, csak kijöttem egy kicsit.

Egy kicsit hideg van kint. 

      - Fázol? - kérdezte és meg sem várva a válaszom, levette a dzsekijét és a vállamra terítette.

       - Köszi! – mosolyogtam rá.

       - Amúgy, te vagy Bianka, ugye?

       - Honnan tudod? – döbbentem le.

       - Hát te hogyhogy itt vagy? – hallottam meg egy ismerős hangot.

       - Hát, bent nem volt hely ezért kijöttem ide. Csak iszok még pár kortyot, aztán mehetünk be! – válaszoltam Máténak.

       - Oké! – jött közelebb. –Csá, Zsolti! – pacsiztak össze. Szóval ismerik egymást, talán innen tudja a nevem.

       - Cső, haver! Rég beszéltünk! – mondta Zsolti. Akkor mégsem Mátétól tudja.

       - Ti hogyhogy itt… ketten? – ráncolta a szemöldökét Máté és ránézett a dzsekire a vállamon.

       - Ja, csak Bianka kijött és elkezdtünk beszélgetni. – mosolygott rám Zsolti.

       - Ahha, értem… bejössz? – nézett rám Máté.

       - Jah! – pattantam fel és levettem a dzsekit a vállamról. – Köszi! – adtam vissza és elindultunk Mátéval befelé. – Te nem jössz? – néztem vissza, de Zsolti csak mosolyogva megrázta a fejét. Bent mindenki összevissza ugrált.

        - Táncolunk? – nyújtotta a kezét Máté.

        - Ahha! – vigyorogtam.

Dominik a fotelon ült, egy csapat lány között (őszintén szólva, nem lepődtem meg).

Megragadtam Máté kezét és bevonszoltam a táncolók közé. Már vagy tizenöt perce „táncoltunk”, amikor észrevettem, hogy Dominik minket néz. Amikor véget ért a szám, szorosan átöleltem Mátét és a fülébe súgtam:

       - Köszi, a táncot! – vigyorogtam, mire ő felkapott és megpörgetett. Sikítottam egy sort, de szerencsére nem sokan hallották, mert üvöltött a zene. Dominik még mindig minket nézett. Amikor Máté letett, elmentünk inni.

       - Mit néztél annyira? – nyomta a kezembe a poharat.

       - Ja, semmit! – mondtam, aztán elfordítottam a fejem, mert Zoli megdobott egy csajt sütivel.

       - Ne dobálj már! – kiabálta a csaj.

       - Miért? Megmondasz anyucinak? – vágta rá Zoli, mire mindenki röhögni kezdett.

       - Hülye! – pattant fel a csaj és kiment.

      - Jössz táncolni? – kérdezte hirtelen valaki. Megfordultam és Zsoltival találtam szembe magam. Kicsit meglepődtem, de nem akartam nemet mondani, nehogy bunkónak nézzen.

      - Menjünk! – mosolyogtam rá.

Zsolti mindig súgott valamit, amin nevetnem kellett, amikor vége lett a számnak, rápillantottam a telefonom kijelzőjére. Basszus! Tíz perc és éjfél!

Mindenki hangoskodott, nevetett, táncolt egy szóval jól érezték magukat. Facebook már biztos tele van képekkel. Vicával csak néha futottam össze, de akkor is csak pár szót váltottunk (de azért csináltunk pár közös képet).

A lakásban csöndbe kellet lennem, mert már mindenki aludt.

      - Szia, Bius! – szólalt meg anya halkan a konyhából. – Milyen volt a buli?

      - Nagyon jó, de most megyek aludni, mert nagyon fáradt vagyok! – indultam volna fel, de anya utánam szólt.

      - Apád most fenn van Skype-n, ha akarsz, beszélj vele egy kicsit.

      - Oké!

Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat, beléptem Skype-re meg FB-ra, hogy megnézzem a képeket. Közben apával beszéltem. Annyit mondott, hogy reméli jól éreztem magam és, hogy vele minden rendben van, aztán szólt, hogy most már aludjak, szóval kiléptem Skype-ról. Face-n volt tíz értesítésem, kettő üzim és két ember bejelölt. Szűcs Zsolt és Kovács Dominik.

Hogy mi?? Bejelölt?? El sem hiszem! Visszajelöltem mindkettőt és közben láttam, hogy Zsolti like-olta egy csomó képem, ahogyan Dominik is.

Zsolti írt:

Zsolti: Szia! Remélem nem baj, hogy bejelöltelek, de szerintem jól elvoltunk!:))

 

Meg Máté is írt:

Máté: Hétfőn találkozunk! Jó éjt!:)) 

 

Mosolyogva léptem ki Face-ról és mosolyogva is aludtam el.