A
terembe lépve a szokásos zaj fogadott: ordibálás, zene szólt a telefonokból (és
nem halkan). Odaballagtam a fiúkhoz, akik épp valami videót néztek. Egyszerűen
nem lehetett nem röhögni velük. Máté azon mesterkedett, hogy odaragassza a
krétát a krétatartóba. Hát ez nem normális!
Pár
perc múlva belépett Fülöp tanár úr. Már a kinézetétől is megijedtem! Nagyon
mogorva egy férfi. Hát, biztos, hogy nem lesz a kedvenc tanárom.
- Mindenki üljön le!- mondta, mire Máté
ott ahol volt leült a
földre. :D – Úgy értem a székre!- pontosított, mire Máté
csigalassúsággal fölkelt
és lassan a helyére battyogott. – Nos, ha már
végre Máté is megtalálta a
helyét, kezdhetnénk az órát- kezdett
bele a tanár, de Máté
mondott valamit Zolinak, aki hangosan
felröhögött.
- Mi ilyen vicces, fiam?- vonta fel a
szemöldökét Fülöp tanár úr.
- Ha maga azt tudná…!- röhögött Zoli.
- Igazad van, nem szeretném tudni.
Viszont már indulhatsz is az
igazgatóiba. Most!!!- üvöltött
vörös fejjel Fülöp tanár úr. Jézusom! Zoli, mintha
csak szívességet tenne,
fölállt és tök lazán kisétált a teremből. - Az ajtó
előtt állj meg!- szólt
Zoli után. - Ti meg addig olvassátok el a mai
anyagot!- adta ki a
parancsot, majd Zoli után sietett. Amint kilépett a
teremből, mindenki
elkezdett beszélgetni (ami nem lett volna baj, ha
azt nem a tőlük
legtávolabbival tennék) és telefonozni. Mire a tanár
visszajött,csengettek.
Tesin Molnár tanárnő iskola köröket futatott
velünk, a többi lány már
az első kör után az oldalukat fogták. Milyen nyámnyilák!
Hogy nem tudnak öt iskola
kört lefutni? Csak Brigi és én futottunk rendesen.
Kémián a tanár úr
bemutatkozott és már vettük is az anyagot. Na jó, ezt a tanárt
sem szeretem! Mi az, hogy
amit ma megtanulunk, abból a következő órán dogát
írunk? Normális ez egyáltalán?
Mindenki csendben
dolgozott, amikor Kállay tanár úr egyszer csak
elkiáltotta magát.
- Máté, jól látom, hogy alszol az én órámon?- kérdezte
hitetlenkedve.
Hátrafordultam, mire hangosan felröhögtem. Máté padra hajtott
fejjel aludt, sőt még horkolt is egy kicsit!
- Hmm?- emelte fel a fejét a neve
hallatára, amikor pedig meglátta a
tanárurat, folytatta. –
Ááá, tanár úr! Hogy tetszik lenni? – kérdezte mosolyogva,
mire mindenki
felröhögött. Szerencsére épp csöngettek, úgyhogy
mindenki nevetve sietett
ki a teremből. Máté még motyogott valami
olyasmit, hogy ő nem
érti, mi rosszat csinált, majd kikullogott ő is a
teremből. Ofőn Somogyvári
tanár úr bejött a terembe és nem tűnt valami
vidámnak.
- Elég sok panasz érkezett rátok az
elmúlt három napban!!! –
kezdett bele, mire
mindenki elkezdte bekiabálni, hogy: „Ááá
dehogy!
Ránk??”.
- Somogyi tanár úr! – lóbálta meg a
kezét Máté.
- Tessék!
- Mi nem voltunk rosszak. Szerintem
a tanár úr összekever egy másik
osztállyal! – mondta
tettetett ártatlansággal. Az óra nagy részében
Somogyi tanár úr arról
papolt nekünk, hogy ez így nem lesz jó, hogy ilyen
neveletlenek vagyunk a felnőttekkel szemben.
Ekkor megszólalt a
csengő, mire mindenki megkönnyebbülten felsóhajtott.
Otthon megpróbáltam
segíteni Zsófinak a matek leckéjében, de nem nagyon
ment, mert jó, hogy,
amikor mi vettük ezeket az egyenleteket, akkor kb. tudtam
én is, de mára már csak bámulom az
egyenleteket, de hogy, hogy kell őket
megoldani, arról fogalmam sincs!
Amikor átvonultam a
szobámba, bekapcsoltam a gépem és felnéztem FB-ra.
Nem is lepődtem meg ,
hogy mindenki fenn volt (legalábbis az
osztályból), többen rám
is írtak. Már kapcsoltam ki a gépet, amikor
valaki kopogott.
- Én vagyok az! – lépett be Ati.
- Szia! Mizu?
- Semmi, de veled minden rendben?
- Persze, miért?
- Csak kérdeztem, mert mostanában
olyan vidám vagy!
- És ez baj? – csodálkoztam.
- Nem dehogy! Épp ellenkezőleg. Nagyon
örülök, hogy ilyen jól
be tudtál illeszkedni. –
mosolyodott el. – Na de most már aludj, mert
holnap el fogsz késni.
- Atii! Hagyjál már! – löktem meg a
vállát.
- Oké! De tényleg aludj! Késő van
már! – cukkol, mire hozzá vágtam egy
párnát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése