Hihetetlen
egy nap! Hol is kezdjem… Akkor menjünk szépen sorjában.
Reggel
szinte kipattantam az ágyamból. Ilyen is ritkán fordul elő, hogy boldogan kelek
iskola napokon.
A
sulinál már mindenki ott volt, csak Brigi (valami Gáborral lóg mindig) Viki meg
Barbi nem.
- Sziasztok! Miről van szó? – kérdezte
Vica.
- Az estéről… De, lehet jobb lenne, ha
nem mennénk, nincs kedvem azzal a hülyegyerekkel egy légkörben lenni. – mondta
Máté, mire Vicával kérdőn meredtünk rá.
- Kiről beszél? – kérdezte Vica.
- Dominikről. Kiről másról… - szólt bele
Krisz is a beszélgetésbe.
Egyik szünetben lementem
a büfébe és vettem egy csokis csigát (mert az egészséges életmód fontos
) és kimentem Vicával a fiúkhoz. Olyan
sokat vagyok Mátéval, hogy azt hiszik, együtt vagyunk és ez kezd egy kicsit
idegesíteni. Máté nagyon jó barátom, de csakis kizárólag barát!!
Nyelvtanon csak kaptunk
egy csomó feladatot és ennyi. Bioszon Somogyi tanár úr bejött a terembe és
felült a tanári asztalra.
- Ma átismételjük az eddig vetteket,
viszont a következő órán dolgozatot írtok!
- De tanár úr! Azt se tudom mit vettünk
eddig! – kiabálta be Zoli
- Zoli, ha nem Krisztiánnal beszélgetsz
meg hülyéskedsz az órákon, akkor talán tudnád! – mondta Somogyi tanár úr.
- Miről is tanultunk? – töprengett Zoli.
– Á, megvan! Hogy miért kering a Föld a Nap körül? – gondolkozott. Hát ez
hülye!
- Te okos, azt már általánosban
tanultuk! Meg amúgy is, az földrajz és nem biológia! – szólt bele Martin.
- Ha te mondod… a francba, pedig annyira
biztos voltam benne!
Az angol óra gyorsan
eltelt, bár az elején Barbi és Viki felelt, de nem tudtak semmit, csak
össze-vissza makogtak, aztán Árpádházy tanár úr adott nekik egy kegyelem
kettest.
- Akkor a parkban hatkor találkozunk! –
szólt ide Norbi, amikor kiléptünk a suliból.
Vicával egyenesen a
plázába indultunk, hogy megvegyük a ruhánkat.
Az egyik üzletben belépve
megláttam a nekem valót. Egy szexi fekete színű koktél ruha. Amint megláttam,
egyből tudtam, hogy én ezt fogom felvenni este. Miután fizettem, rájöttem, hogy
Vica még nem is talált magának semmit, ami illene hozzá. Úgyhogy benéztünk még
pár üzletbe, végül ő is megtalálta. Egy mélykék koktélruhát választott.
Szerintem baromi szép volt benne. Miután végeztünk, elindultunk haza, hogy
időben el tudjunk készülni.
- Mi az? Min agyalsz? – kérdeztem, mert
nagyon csendben volt és ő általában nem szokott…
- Elgondolkoztam… - mondta. – Figyelj,
csak egy kicsit! – ragadta meg a karom és a szemembe nézett. – Gondolkoztál már
azon, hogy kik lesznek ott? – kérdezte, nekem meg leesett.
- Nyugi! Nem lesz semmi gond! Szerintem
Máté el fog ájulni, hogy milyen szép vagy! – bíztattam.
Otthon magamra vettem a
ruhát, amit ma vettem, feltettem egy leheletnyi sminket, majd a hajammal
kínlódtam egy félórát. A végeredmény elég jó lett. Vica gyönyörű volt abban a
mélykék ruhában.
A parkban már mindenki
ott volt, legalábbis szerintem, mert voltak olyanok is, akiket nem ismertem. A
lányok olyasmi ruhába voltak, mint mi, csak Barbi és Viki esett túlzásba. De
mikor nem?
Dominikon farmer, fekete Converse és kapucnis pulcsi volt.
Mire odaértünk Norbi
lakásához, már fél hét volt. Amúgy a lakás nagyon szép volt. Voltak, akik már
táncoltak és volt, aki már a kikészített kaját ette.
- Kérsz kólát? – kérdezte Vica.
- Igen, köszi! – nyúltam a pohárér és le
szerettem volna ülni, de mivel nem volt hely, úgy gondoltam kimegyek egy
kicsit, úgy sem árt a friss levegő. Úgy láttam nem csak én gondoltam így, mert
a kertben egy barna hajú, nálam fél fejjel magasabb srác állt. Leültem egy
padra és ittam egy kortyot a kólámból. A srác leült mellém, de nem mondott
semmit. Eltelt jó pár perc, mire észrevettem, hogy néz.
-
Te miért nem bulizol bent, ahogy a többiek is teszik? – kérdezte.
- Fogok, csak kijöttem egy kicsit.
Egy kicsit hideg van
kint.
- Fázol? - kérdezte és meg sem várva a
válaszom, levette a dzsekijét és a vállamra terítette.
- Köszi! – mosolyogtam rá.
- Amúgy, te vagy Bianka, ugye?
- Honnan tudod? – döbbentem le.
- Hát te hogyhogy itt vagy? – hallottam
meg egy ismerős hangot.
- Hát, bent nem volt hely ezért kijöttem
ide. Csak iszok még pár kortyot, aztán mehetünk be! – válaszoltam Máténak.
- Oké! – jött közelebb. –Csá, Zsolti! –
pacsiztak össze. Szóval ismerik egymást, talán innen tudja a nevem.
- Cső, haver! Rég beszéltünk! – mondta
Zsolti. Akkor mégsem Mátétól tudja.
- Ti hogyhogy itt… ketten? – ráncolta a
szemöldökét Máté és ránézett a dzsekire a vállamon.
- Ja, csak Bianka kijött és elkezdtünk
beszélgetni. – mosolygott rám Zsolti.
- Ahha, értem… bejössz? – nézett rám
Máté.
- Jah! – pattantam fel és levettem a
dzsekit a vállamról. – Köszi! – adtam vissza és elindultunk Mátéval befelé. –
Te nem jössz? – néztem vissza, de Zsolti csak mosolyogva megrázta a fejét. Bent
mindenki összevissza ugrált.
- Táncolunk? – nyújtotta a kezét Máté.
- Ahha! – vigyorogtam.
Dominik a fotelon ült,
egy csapat lány között (őszintén szólva, nem lepődtem meg).
Megragadtam Máté kezét és
bevonszoltam a táncolók közé. Már vagy tizenöt perce „táncoltunk”, amikor
észrevettem, hogy Dominik minket néz. Amikor véget ért a szám, szorosan
átöleltem Mátét és a fülébe súgtam:
- Köszi, a táncot! – vigyorogtam, mire ő
felkapott és megpörgetett. Sikítottam egy sort, de szerencsére nem sokan
hallották, mert üvöltött a zene. Dominik még mindig minket nézett. Amikor Máté
letett, elmentünk inni.
- Mit néztél annyira? – nyomta a kezembe
a poharat.
- Ja, semmit! – mondtam, aztán
elfordítottam a fejem, mert Zoli megdobott egy csajt sütivel.
- Ne dobálj már! – kiabálta a csaj.
- Miért? Megmondasz anyucinak? – vágta
rá Zoli, mire mindenki röhögni kezdett.
- Hülye! – pattant fel a csaj és kiment.
- Jössz táncolni? – kérdezte hirtelen
valaki. Megfordultam és Zsoltival találtam szembe magam. Kicsit meglepődtem, de
nem akartam nemet mondani, nehogy bunkónak nézzen.
- Menjünk! – mosolyogtam rá.
Zsolti
mindig súgott valamit, amin nevetnem kellett, amikor vége lett a számnak,
rápillantottam a telefonom kijelzőjére. Basszus! Tíz perc és éjfél!
Mindenki hangoskodott,
nevetett, táncolt egy szóval jól érezték magukat. Facebook már biztos tele van
képekkel. Vicával csak néha futottam össze, de akkor is csak pár szót
váltottunk (de azért csináltunk pár közös képet).
A lakásban csöndbe kellet
lennem, mert már mindenki aludt.
- Szia, Bius! – szólalt meg anya halkan a
konyhából. – Milyen volt a buli?
- Nagyon jó, de most megyek aludni, mert
nagyon fáradt vagyok! – indultam volna fel, de anya utánam szólt.
- Apád most fenn van Skype-n, ha akarsz,
beszélj vele egy kicsit.
- Oké!
Felmentem a szobámba és
bekapcsoltam a laptopomat, beléptem Skype-re meg FB-ra, hogy megnézzem a
képeket. Közben apával beszéltem. Annyit mondott, hogy reméli jól éreztem magam
és, hogy vele minden rendben van, aztán szólt, hogy most már aludjak, szóval
kiléptem Skype-ról. Face-n volt tíz értesítésem, kettő üzim és két ember
bejelölt. Szűcs Zsolt és Kovács Dominik.
Hogy mi?? Bejelölt?? El
sem hiszem! Visszajelöltem mindkettőt és közben láttam, hogy Zsolti like-olta
egy csomó képem, ahogyan Dominik is.
Zsolti írt:
Zsolti: Szia! Remélem nem baj, hogy bejelöltelek, de
szerintem jól elvoltunk!:))
Meg Máté is írt:
Máté: Hétfőn
találkozunk! Jó éjt!:))
Mosolyogva léptem ki
Face-ról és mosolyogva is aludtam el.
